E kegyhelyet egy olaszországi templom hű másaként építtette 1922-ben Szávozd Emil sárhatvani birtokos a fia, Miklós emlékére, aki tragikus körülmények között, öngyilkossággal vetett véget az életének. A fiú hófehér carrarai márványszobra ott áll ma is a templomban, egy kis fülkében. Az oltár mögötti sírboltban nyugszik a szeretett fiú – már nem egyedül. Halott már az édesapa és két másik fia is. Középső fiát, Andrást 1919-ben a zavaros forradalmi időkben a különítményesek elhurcolták, és nyomorulttá verték. Ő később szívelégtelenségben halt meg. Imre fia, aki mezőgazdász volt, s apja reményei szerint ő vitte volna tovább a birtokot, 1921-ben lett öngyilkos.

A kápolnát Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték.